Tanácsok elsősöknek

Kedves Gólyák, Hallgatók, leendő Orvosok!

Először is szívből gratulálok a sikeres felvételihez, köszöntelek Titeket a Karunkon!

Csaba Gergely vagyok, jelenleg szigorló éves orvostanhallgató, többek között a Hallgatói Önkormányzat kifutó oktatásfejlesztési referenseként a Hallgatói Oktatásfejlesztési Csoport vezetője, társasjáték és Marvel-fan. Az a helyzet, hogy a felsőbb évesek nevében annyi mindent megosztanék Veletek, hogy több részre kell osztanunk. Ezen a cikken kívül lesz egy délutáni „GYORSTALPALÓ AZ ELSŐ SZEMESZTERRE” valamikor a szorgalmi időszak elején, ahol hasznos, kézzel fogható tippeket hallhatok, nemcsak egy lassan végző diák zavaros eszmefuttatását. Mindenképp gyertek el! Plusz találhattok még pár praktikus információt (és sok-sok linket) összegyűjtve a „TÚLÉLŐCSOMAG” fájlban, amit például a facebook csoportban is megosztunk.

Hat évvel ezelőtt, amikor én utaztam izgatottan a Gólyatáborba, majd később beültem életem első egyetemi előadására, az alábbi tippet hallottam: „Tanulás, buli és alvás – a háromból csak kettőt lehet rendesen csinálni.” Van benne valami, de azért az egyetemi élet nem ilyen sekélyes – legalábbis nem kell annak lennie. Az egyetemen szerintem didaktikailag négy alapvető kategóriába lehet sorolni a tevékenységeket, írom ezt a teljesség igénye nélkül.

 

+ ábra: Mindmap ábra

 

  1. Tanulmányok:

Ide tartoznak a tantárgyaitok, amikre kétség nélkül a legtöbb időt és energiát kell majd fordítanotok.

A Bologna-rendszernek hála a tanulmányokat nálunk is kreditekben mérjük. Lesznek kötelező és választható kreditek, a választható krediteket pedig további két csoportra bontjuk. Egyrészt a tematikájukban a törzsanyaghoz közelebb eső elektív, másrészt a szabadabb témaválasztású fakultatív tantárgyakra. Plusz még olyan kurzusok is lesznek, amiért kreditet nem adnak, de cserébe kötelezőek – ezeket hívjuk kritérium tantárgyaknak (ilyen például a testnevelés, vagy a nyári gyakorlatok).

A másik fontos felosztása az oktatásnak az egyes modulokban rejlik. Az alapozó modulban (1. és 2. év) nagyon sok mindent megtanulunk arról, hogy hogyan is működik egy egészséges emberi szervezet. A preklinikai modul (3. év) erre rákontrázik azzal, hogy milyen sokféle módon csúszhat gikszer a gépezetbe, szinte minden patológiás folyamat, betegség itt elő- és megtanulásra kerül. A klinikai modul (4. és 5. év), felhasználva az eddig tanultakat, az egyes szakterületek betegellátását igyekszik bemutatni a tünetektől kezdve a diagnosztikán keresztül egészen a kezelésig. A szigorló év (6. év) pedig próbára teszi az embert – bedobja a való életbe, ahol jó esetben saját maga is kipróbálhatja az orvoslás különböző aspektusait.

 

  1. Közösségi élet, szórakozás:

Temérdek lehetőségetek lesz arra, hogy kikapcsoljatok, nem lesz nehéz feladat fellelni ezeket – arra buzdítanék minden kedves Gólyát, hogy próbálja is végig a teljes palettát. Van, aki a Medikus Csütörtökökön és a PMS bulikon ereszti ki a gőzt, valaki viszont inkább kulturális vagy sport programokra jár, az orvosis Társas-estekről nem is beszélve.

Mind a programokon, mind a suliban rengeteg új emberrel fogtok találkozni, új barátságokat kötni, sokan pedig szerelembe is esni. Lesznek időszakok, amikor ezekre a támogató, együtt szenvedő kapcsolatokra óriási szükségetek lesz, becsüljétek meg őket és Ti is vegyétek észre (!), legyetek ott, amikor másoknak szüksége lesz Rátok. Nem mindenki tud ugyanúgy megbirkózni azzal a „sokk”-kal, amit ez az új életforma, annak különböző lépcsőfokai jelentenek.

 

  1. Tanulmányokon felüli szakmai tevékenység:

Ide értem azokat a nem egészen kötelező munkákat, amikkel az ember a saját lehetőségeit tágítja. Ezek jó pontokért beszámíthatóak későbbi pályázatokba, segíthetnek a szakdolgozat (korai) megírásában, vagy épp dönthetnek arról, hogy egy helyre felvesznek-e dolgozni.

Egyetem lévén a két nagy csoport a kutatás és az oktatás, ezeknek megfelelően a tudományos diákköri (vagyis TDK), illetve a demonstrátori munka. Orvosi egyetem lévén pedig a minél több klinikai tapasztalat szerzése (ha nem is a fizetés miatt, de) aranyat érő elfoglaltság – legyen az segédápolás vagy éppen mentőzés.

 

  1. Tanulmányokon felüli közösségi tevékenység

Miért jöttem ide tanulni és miért akarok orvos lenni?” Ez az egyik legfontosabb kérdés, amire folyamatosan választ kell adnotok, akár kérdezi Tőletek valaki, akár nem – ne tévesszétek soha szem elől. (Ha már itt tartunk - néha érdemes elgondolkozni a „Biztos, hogy ezt akarom csinálni?” kérdésen is, nem mindig evidens a válasz.)

Gondolom nagyon sokan azzal a motivációval érkeztetek, hogy másokon szeretnétek segíteni. Ez a kategória éppen ennek a belső igénynek tehet eleget – ezért is óriási baj, hogy a legtöbb hallgatói szervezetünk emberhiánnyal küzd. Egy közösségi feladat elvállalásával vagy egy önkéntes munka végzése során rendkívül sok mindent megtapasztalhattok – kezdve a (szervezeti) kommunikációval és csapatban való együttműködéssel, az önismeret és más „soft skillek” fejlesztésén keresztül az embertársainkért való felelősségvállalás és a közös jó tett mámorító élményéig.

 

Homeosztázis (és a katasztrófái)

Már biztos megismerkedtetek a fogalmával, itt pedig még több mindent fogtok tanulni az egyes folyamatok, szervrendszerek egyensúlyáról és azok kisiklásának lehetséges módjairól. Amiről viszont kevés szó fog esni, viszont sokkal fontosabb ezeknél – a saját életetek homeosztázisa.

A szemléltetés kedvéért képzeljünk el négy, (egyébként szinte valóságos) sztereotípiát az egészségtelenül túlzásba vitt, minden mást háttérbe szorító beállítottságok szerint. Így láthatjuk, miket kell elkerülnünk, illetve kiket kell tisztelettel helyreraknunk.

  1. „A Stréber” - aki az elvárások és kényszerek súlya alatt összetörve csak tanul, könyvtárazik, tanul és mindennap tanul.

  2. „A Partiállat”, aki a felelősségtudatát és lelkiismeretét részegséggel elnémítva csak bulizik.

  3. „A Törtető Cafka”, akit nem érdekelnek mások, csak fejvesztve tapos és a saját előrejutásával foglalkozik, akár mások kárára.

  4. „A Terézanya”, aki csak mindenkin segíteni akar, a saját érdekeit és céljait közben elfelejti.

Valakinek a szorgalmi időszak inkább a bulikról szól, a vizsgaidőszak cserébe az egész nap könyvtárban tanulásról. Valaki „stréberként” kezdi, de aztán belefárad és inkább „partiállat” lesz. Valaki pont fordítva. Vannak nehéz időszakok, amikor az ember rá sem bír nézni a jegyzeteire, valamikor pedig nem képes kimenni emberek közé sem. Valaki nárcisztikus lesz, valaki depressziós.

A ráfordítható idő sajnos fix, bár energiánk lenne sok feladatra és programra, a napi 24 óra mellé időnyerőt egyelőre osztogatnak. Így a legfontosabb tanácsom az lenne, hogy legyen egy tudatos időbeosztásotok - a tanulás és a kikapcsolódás optimális mértékben tartása mellett szerezzetek minél több szakmai tapasztalatot, tegyetek a hallgatókért, az egyetemért, a betegekért és a közösségért is. Higgyétek el, nem fogjátok megbánni, viszont felejthetetlen élményekben lesz részetek!

 

  1. Magánélet

Hoppá, majdnem kihagytam valamit. A kiindulást, ahonnan építkezünk. Amiről nem szabadna megfeledkeznünk, de sajnos néha megtesszük - az egyetemen KÍVÜLI életünk. Legyen szó a családról, párkapcsolatról, barátokról, hobbikról, sportolásról, egészséges táplálkozásról (vagy az elején említett csodálatos alvásról). Néha úgy érzitek majd, hogy nincs időtök vagy energiátok ezekkel foglalkozni – tapasztalatom szerint kamatostul megéri a befektetés, ne hagyjátok magatokat megtéveszteni!

 

Nem húzom már sokáig, csak egy záró gondolatot engedjetek meg. Ne felejtsétek el, a közös célunk nem csak az, hogy 5-6 (vagy esetleg 7-8) év szenvedéssel szerezzünk egy szép papírt és azzal fáradt, kiégett kollegák legyünk, hanem hogy lelkes, kompetens, empatikus és jó orvosokká váljunk. Hogy amikor azt ígérjük egy leendő betegünknek, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk és megteszünk érte, azt őszintén mondhassuk. Talán még nem vettétek észre, de ezt a „minden tőletek telhetőt” már Ti is elkezdtétek. Sok sikert, kitartást és jó szórakozást a folytatáshoz! :)

 

Gergő